Az orchideák népszerűsége miatt mindenképp beszélnünk kell a termesztésük során széles körben alkalmazott magvetésről. Ez a technika a mikroszaporítás mellett a legelterjedtebb in vitro termesztési technológia, és bár összetett folyamat, akár otthoni körülmények közt is el lehet végezni.
Gazdasági jelentőség
Az orchidea-félék (más néven kosborfélék) az egyik legnépesebb növénycsalád, közel 28 000 fajt számlál jelenlegi tudomásunk szerint. Ez a virággal rendelkező növényfajok nagyjából 6-11% százalékát teheti ki! Az Antarktiszt leszámítva minden kontinensen megtalálhatóak, rendkívül változatos élőhelyeken.
A dísznövény piac jelentős százalékát teszik ki, a hibridjeik számát 150 000 körülire becsülik. Amellett, hogy kedvelt szobanövények, különleges, rendkívül tartós viráguk miatt vágott virágként is keresettek. Továbbá az egyik legnagyobb gazdasági jelentőségű fűszernövény, a vanília (Vanilla planifolia) is orchidea-féle: kivonatát felhasználja az élelmiszer- és gyógyszeripar, valamint kozmetikumokhoz és dohánytermékek előállításához is használják.1
Mindezt figyelembe véve nem csoda hát, hogy az in vitro technika egyik nagy áttörése volt, amikor sikeresen véghez vitték az első steril körülmények közt elvégzett orchidea magvetést. Mint már korábban említettem, az orchideák csírázásához speciális gombafajok jelenléte szükséges, melyek vízzel, tápanyagokkal és energiával látják el a csírázó növényeket. A gombafonalak hiányában lehetetlen volt kereskedelmi mennyiséget előállítani belőlük, így egészen pár évtizeddel ezelőttig az orchideák csak a kiváltságosok számára voltak elérhetőek.2
Az első in vitro kísérleteknél még használták ezeket a gombafajokat, de az igazi áttörés 1922-ben érkezett el, amikor sikerült csupán a megfelelő táptalaj használatával csírázásra bírni az orchidea magokat. Manapság körbeértünk: a gombafajok és orchideák közötti szimbózist a mai napig kutatják: nem csak csírázásuk, hanem későbbi fejlődésük is bizonyíthatóan kedvezőbb a megfelelő gombafaj jelenlesetén.
Nevelési körülmények
Más növények magról neveléséhez hasonlóan számos faktorra figyelni kell a szimbiotikus gombafajokon (vagy kiváltásukon) felül: a hőmérsékletre, megfelelő táptalajra, a megvilágítás hosszára3 és intenzitására, illetve számításba kell venni, hogy egyes magvak nyugalmi állapota (dormancia) is befolyásolhatja a sikeres csíráztatást.
Az orchideák magról vetése, a beporzással történő keresztezése és hibridizációja egy hosszú folyamat, melyet az alábbi állomásokra lehet lebontani:
a vetés előtt 80-250 nap telik el a beporzástól a toktermés megéréséig
a vetést követő három-négy hónapban úgynevezett PLB-kké érnek (protocorm like bodies), ezután kezdődik a differenciálódás: megjelennek az első gyökerek és levelek
további fél-másfél év vegetatív fejlődés következik, amely után megkezdhetjük az akklimatizációt
Ezek a számok megközelítő jellegűek, fajonként-fajtánként változhat: a teljes érettséghez legalább 2,5 évre van szükség, 3-4 év az átlag, de akár 15 év is eltelhet, amíg egyes fajok virágot hoznak a beporzástól számítva!
A magvetéshez természetesen elengedhetetlen, hogy rendelkezzünk magokkal. A beporzást otthon is könnyedén el tudjuk végezni, akár különböző fajok keresztezésével is próbálkozhatunk, mindössze két, egy időben virágzó növényre van szükségünk.4
A beporzáshoz ismernünk kell az orchidea virág felépítését. Egyetemi éveim óta a kedvenc növényes parti trükköm a lepke orchidea porzójának leválasztása. Egy kis kupakocska alatt található, az orchidea-félék közt a Phalaenopsis virágán igazán könnyű megtalálni:
Ezt a kupakot le lehet pattintani, a polliniumnak nevezett pollencsomagok itt állnak párosával egy ragadós lapocskán. A természetben ez a beporzást végző rovar testére ragad, amikor az a nektár reményében megfordul a virágban, de nagyon jól rá tud ragadni az ember körmére is, amiről aztán meglepően nehéz leszedni.5
A két pollencsomag külön-külön csatlakozik a lapocskához, arról óvatosan le kell szakítani. Az így leválasztott pollinium egy nedves fogpiszkáló segítségével fel tudjuk emelni, és egy másik virág (lehet akár ugyanazon a növényen is) bibeoszlopának falára, a pollencsomagokat tartalmazó kupak alatt felragasztani. Finoman, de határozottan nyomjuk rá, hogy biztosan megragadjon, a virágot pedig jelöljük meg egy címkével, ha valamilyen keresztezést hajtunk végre: mindig fontos, hogy tisztában legyünk, milyen magokkal dolgozunk.6
Innentől már csak idő kérdése: a sikeres megtermékenyülés 2-3 héten belül világossá fog válni, amikor megjelenik a tok kezdeménye.
Két lehetséges út
Ha sikerül nevelnünk vagy külső forrásból beszereznünk orchidea-termést, utána kétféleképpen lehet a magvetéshez hozzákezdeni. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya, nincs rossz választás.
Magvetés zöld toktermésből:
A termés teljes megérése előtt készítjük elő a magvetésre. Előnye, hogy csökkenti a befertőződés kockázatát, hiszen a magok a külvilágtól elzártan, gyakorlatilag steril körülmények közt nevelkednek. Viszont nagyobb gyakorlatot és figyelmet igényel, mivel az avatatlan szem nehezebben veszi észre az apró változásokat a termés érése során, és előfordulhat, hogy túl későn veszi le a növényről.7
Annak sokkal kisebb a kockázata, hogy túl hamar látunk neki a folyamatnak, ugyanis nagyjából a termés érlelésének felétől már csíráztathatóak az orchidea magok in vitro körülmények közt. A legjobb megközelítés, ha utána olvasunk, hogy a beporzásnál használt növények várhatóan mennyi ideig érlelik terméseiket, illetve a kijelölt időhöz közeledve akár naponta rápillantunk a termésre. Amennyiben enyhe színeződést, sárgulást veszünk észre, feltételezhetjük, hogy közel járunk a tok felnyílásának idejéhez.
Magvetés száraz toktermésből:
Általában ez a kedveltebb technikája az orchidea magvetésnek. Legnagyobb hátránya, hogy nagyobb az esélye annak, hogy a magok befertőződnek, vagy a fertőtlenítés folyamán elpusztulnak. Ezen kívül értelemszerűen meg kell várnunk, hogy az orchideánk megérlelje teljesen a termését, ami akár egy évig is eltarthat. Viszont annál több előnnyel rendelkezik:8
biztosan érett magokkal dolgozunk
nem kell időzíteni a vetést: a magok megfelelő tárolási körülmények közt akár évekig is életképesek maradnak
ebből következően egy termésből több kisebb adagot is elvethetünk
könnyebben kivitelezhető
Tisztítás, sterilizálás
Száraz toktermés esetén ugyancsak érdemes figyelni, mikor kezd el sárgulni a termés. Ekkor már levehetjük és sterilizálhatjuk, ha még nem nyílt ki. Először mosogatószer és egy fogkefe segítségével, folyóvíz alatt óvatosan, de alaposan megmossuk. Ezt követően 70%-os denaturált szesszel vagy 30%-os hypo-oldattal áttöröljük, majd egy tiszta fénymásoló lapra, vagy borítékba helyezve megvárjuk, amíg magától felpattan a termés. A tok felnyílásakor mindenképp lesznek magok, amik kiszóródnak, de ha a papír nyújtotta tiszta felületre esnek, ugyanúgy fel lehet használni őket magvetésre (bár érdemes a többi, tisztább magtól külön kezelni őket).
A felnyílt tokból óvatosan kotorjuk ki a tartalmát egy papírlapra. Erre egy tiszta fogpiszkáló vagy villa is alkalmas, illetve fogászati vagy egyéb finom munkára használható fém eszközök. A magokon kívül rostos anyagot is találni fogunk a termésben, ebből óvatosan ki kell rázni a magokat. A magok tényleg nagyon apróak, egészen porszerűek, ezért óvatosan kell ezt a lépést elvégezni, lehetőleg légmozgástól mentes szobában.
A megtisztított magokat általában 3%-os hidrogén-peroxid9 oldat segítségével sterilizáljuk. A folyamatot alapos kézmosás előzze meg: nem fogunk tökéletes sterilitást elérni a kezeink felületén, de a legjobb tudásunk szerint igyekezzük minimalizálni a mikroorganizmusok számát. Ehhez használhatunk folyékony szappant és hypo-oldatot, vagy felvehetünk eldobható kesztyűt is és azt lefújhatjuk hypo-oldattal.
A hidrogén-peroxidot öntsük ki egy tálkába, majd egy fogpiszkáló segítségével keverjünk bele egy kis mennyiségű folyékony mosogatószert. Tényleg egy cseppnek a negyede is bőven elég. Erre azért van szükség, mert a mosogatószer megszűnteti a magok felszínén a felületi feszültséget, és ennek köszönhetően a fertőtlenítéshez használt szer teljes mértékben be tudja vonni és hát… fertőtleníteni.
A magok sterilizálását egy tiszta, egyszerhasználatos fecskendővel tudjuk a legkönnyebben kivitelezni. A fecskendőről eltávolítjuk a tűt (amennyiben tartozik hozzá), majd kivesszük a dugattyú részét. Ezen a nyíláson keresztül beleszórunk egy keveset a magokból, visszahelyezzük a dugattyút, és a fecskendő kimeneti nyílását felfelé fordítva nagyon óvatosan és lassan kifújjuk a levegőt a fecskendőből. A folyamat során mindenképp veszíteni fogunk a magokból, de ne aggódjunk, még ha csak kevés is ragad hozzá a fecskendő belsejéhez, az is jó eséllyel elegendő lesz a sikeres vetéshez.
A fecskendővel nagyjából a feléig szívjuk fel a hidrogén-peroxidot, ujjunkat a nyílásra szorítva alaposan rázzuk össze, majd megintcsak nagyon óvatosan próbáljuk meg az összes levegőt kinyomni belőle. Ha egy-két cseppnyi kifolyik az oldatból, akkor sincs semmi baj, a lényeg, hogy a lehető legkevesebb levegő maradjon a fecskendőben.
Ekkor ujjunkat szorítsuk vissza a nyílásra és a dugattyút kifelé húzva képezzünk vákuumot a fecskendőben, mely segíti a hidrogén-peroxidot, hogy szaturálja a magokat és a lehető legnagyobb mértékben behatoljon a magok héjába. Némi rázogatás után nyomjuk be a dugattyút, ezúttal nyomás alá helyezve az oldatot. Ezt ismételjük el egy párszor, majd hagyjuk negyed-fél órát állni az oldatot (néha megrázogatva, de nem kell folyamatosan kézben tartani a fecskendőt).
Táptalaj előkészítés
A használt táptalajt érdemes legalább egy nappal korábban elkészíteni, ám a fertőzés kiszűrésére akár egy hétig is állni hagyhatjuk. Ennyi idő alatt ugyanis már megjelennek a gyanús foltok a nem megfelelően hőkezelt médián.
Az orchideamag-csíráztatáshoz használt táptalaj összetevői:
desztillált víz
cukor
agar
P668 vagy egyéb, kifejezetten orchidea csíráztatáshoz használt tápanyag keverék
opcionálisan kókuszvíz, lehetőleg fiatal kókuszból (természetes növényihormon-tartalma miatt)
Az összetevőket összeforraljuk, edényekbe töltjük, lefedjük, majd sterilizáljuk (kuktában vagy autoklávban).
A magvetéshez (mint az összes in vitro művelethez) steril körülményekre van szükség, ahogy azt az első bejegyzésemben már említettem. Az eszközöket és a felületeket fertőtlenítjük (hőkezeléssel, illetve hypo- vagy denaturált szesz-oldattal). Fertőtlenítés után a médiát tartalmazó edényekbe óvatosan kis mennyiséget jutattunk a hidrogén-peroxidban ázó magokból, majd az edény körbeforgatásával eloszlatjuk a média felületén az oldatot.10 Az edényeket ezután lezárjuk, ideális esetben 26-32 celsius fok közötti hőmérséklet és 16 órás megvilágítás mellett egy évig neveljük őket. Egy jól benapozott ablakba11 is tehetjük, viszont ekkor sokkal tovább fog tartani a növekedésük.
Zöld tokterméses vetés esetén a termést a felnyílása előtt levágjuk12 az anyanövényről. A korábban leírt módon sterilizáljuk, és ezt követően steril környezetben nyitjuk fel. A magokat steril felületre kikaparjuk, vagy már rögtön a táptalajra szórjuk őket.
A magvetés után 1 héttel már látni fogjuk, ha nem jártunk sikerrel.13 Amennyiben nem látunk a következő héten sem befertőződésre utaló jelet, elégedetten hátradőlhetünk. Kevés elvetett mag esetén hónapokra békén hagyhatjuk az edényt, azonban ha 2-4 hónap után úgy látjuk, hogy az embriók egymás hegyén-hátán állnak, a táptalajjal semmilyen kapcsolatban, akkor ismét steril körülmények között egy részüket új táptalajra kell helyezni, hogy mindenki megfelelően tudjon fejlődni.
Vetéstől számítva nagyjából egy évig maximum a helyhiány miatt kell a magoncokat több edénybe “szétültetni”, ezen felül azonban nem szabad őket akklimatizálni egyelőre, mert elpusztulnának.
Az akklimatizáció a többi növényhez hasonlóan zajlik. Az edényből kivett magoncokat alaposan átmossuk csapvízzel, hogy a lehető legkisebb mennyiségű táptalaj maradjon rajtuk, ez ugyanis melegágya lehet a mikroorganizmusoknak, penésznek, amik elpusztíthatják növényünket. Nedves ültetőközegbe helyezzük (ez lehet sphagnum moha, kókuszrost, perlit, stb), majd továbbra is magas páratartalmat és (amennyiben lehetséges) hőmérsékletet biztosítva fajtól-fajtától függően újabb fél-1 évet várunk a növények megerősödésére és kifejlődésére.
Zárszó
Láthatjuk, mennyi munka és idő kell a sikeres magvetéshez orchideák esetében. Ez hibridizáció során elengedhetetlen, ám kereskedelmi mennyiség előállítására is az egyik legköltséghatékonyabb megoldás. Hobbi szinten is érdemes lehet foglalkozni vele, hiszen a saját magunk által előállított és megnevelt növények sok élményt és tapasztalatot nyújthatnak a számunkra.
Köszi, hogy ma is elolvastátok a hírlevelem! Remélem, sikerült pár új, érdekes és hasznos információt hoznom nektek. Érdeklődésetek és a visszajelzéseitek különösen fontosak a számomra, köszi még egyszer! Ha kérdésetek támadna, vagy szívesen olvasnátok valamilyen témáról, kommenteljetek!
Források
https://kingfisherorchids.ca/seed-sowing
https://secure.aos.org/media/Content-Images/PDFs/SowingOrchidSeed.pdf
A természetesen előállított vanilin nem tudja fedezni a hatalmas keresletet, ezért sokszor mesterségesen előállított aromákkal helyettesítik.
Legkorábbi próbálkozások során a magokat a gyűjteményben lévő, vadon gyűjtött növények tövéhez szórták, ám ez a technika nagyon megbízhatatlan volt: a magok rosszul csíráztak és a magoncok között nagy volt a halandóság.
Ezt nevezzük fotoperiodusnak.
Fontos, hogy ugyanarra a virágra ne porozzunk, amelyikről levettük a porzót: a porzó eltávolítása után sokkal hamarabb hal el a virág, aminek következtében kevesebb idő áll rendelkezésre, hogy megtermékenyüljön és termést hozzon.
A parti trükk gyakorlása végett nem egy orchidea virág élettartamát rövidítettem le drasztikusan, szóval igen, tudom igazolni, hogy a porzó eltávolítása a virág gyors elhalásához vezet.
Természetesen száraz vetésre ezután is felhasználható.
Továbbá az a jelenlegi vélemény, hogy a magok vírusmentesek maradnak száraz toktermés esetén, mert nem veszik át a fertőzöttséget az anyanövénytől. A zöld toktermés esetén ezt nem lehet garantálni, hiszen a tok felbontása során a benne található nedv rákerülhet a magokra.
A maximális hatékonyság érdekében frissen felbontott hidrogén-peroxid oldattal dolgozzunk, mivel pár hét alatt jelentősen csökkenhet az erőssége a természetes bomlási folyamata miatt, mely során vízzé oxidálódik.
A hidrogén-peroxid 24 órán belül vízzé bomlik le, ezért nem kell eltávolítanunk a sterilizálás után.
Viszont semmiképp se tűző napra!
Éles, lehetőleg fertőtlenített késsel / metszőollóval, a betegségek elkerülése végett.
Ilyenkor megpróbálhatjuk steril körülmények között kikanalazni a befertőződött részeit a médiának, de előremutatóbb inkább több, kisebb adagot vetni, ezzel növelve az esélyünket.