Mikroszaporítás a dísznövényiparban
Miért ennyi az annyi?
Mielőtt belevágnánk a mai témánkba, köszönetet szeretnék mondani a nagy érdeklődésért és a sok feliratkozásért! Nagyon sokat jelent a számomra a visszajelzésetek, és remélem, hogy a hírlevelem mai bejegyzése is sok új és hasznos információval fog szolgálni.
Ciklikusság
A mikroszaporított növényekkel kapcsolatban talán leggyakrabban felmerülő kérdés az áruk. Pontosabban, hogy miért kerülnek annyira sokba?
Ez önmagában tekinthető illúziónak: a kereskedelmi forgalomban kapható növényeink többsége igazság szerint mikroszaporított növény, csakhogy ez nem látszik rajta, és éppen ezért az árán sem. Mikroszaporított növényekből évi közel 213 millió darabot állítanak elő, ennek a 78% dísznövény.
A “ritka” növényeket régebb óta kedvelők valószínűleg észrevették már az alábbi trendet: nagy csinadrattával megjelenik egy új, szép növény faj vagy fajta, az internet tele lesz vele, úgy tűnik, lassan mindenkinek van már, csak épp az olvasónak nem, és nagyon drága.
Ez önmagában nem meglepő: a trendek így működnek, az új mindig szép is és izgalmas, és minél többször jön szembe velünk a közösségi média platformokon, annál inkább vágyunk rá.
Aztán eltelik 1-2-3 év és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy a kezdeti ár töredékéért hozzánkvágnak akár egy egész tálcával a még mindig szép, de már nem új, nem izgalmas növényből. Sokan biztosan már kalkulálnak is ezzel, és inkább türelmesen megvárják a ciklus végét, mint hogy a lakbér felét egy monsterára költsék. Mások viszont hajlandóak igen nagy összegeket is kifizetni egy-egy “ritkaságért”, mert a növénynek az a hozzáadott értéke, hogy másnak ilyen nincs.
Oké, de ez még mindig nem magyarázza, hogy miért kerülnek egyáltalán ilyen sokba.
Főleg azt figyelembe véve, hogy a mikroszaporítás egy ipari eljárás, amivel olcsóbban lehet nagyobb mennyiségű növényt előállítani, mint a hagyományos dugványozás módszerével.
A hype
A növényszaporítással foglalkozó cégek, laborok folyamatosan azon dolgoznak, hogy új, szép növényeket hozzanak létre.
A szobanövények esetében ez a trend leginkább a covid óta érzékelhető, amikor is mindenki be volt zárva a négy fal közé, és felismerte, hogy otthona igencsak kopár. Ráadásul a lezárások miatt sokan egyedül vészelték át ezt az időszakot, ami természetesen magával vonzott két további fontos tényezőt: az emberek szerettek volna gondoskodni valamiről (az örökbefogadott állatok száma is drasztikusan megnőtt akkoriban), valamint online közösségekhez csatlakoztak, ezekkel igyekezve pótolni a visszametszett szociális életüket.
Ha csak a kereséseket nézzük, rögtön kiviláglik, hogy ebben az időszakban megnövekedett a növények iránti érdeklődés, és szinte ugyanekkor megjelentek a növényinfluencerek is, akik szép, új, izgalmas fajtákat mutogattak. 2020-ban volt egy rövid időszak, amikor többen akartak növényt vásárolni, mint cipőket!
Az egész a tulipánlázat idézi, amikor a hollandok akár amszterdami lakások árát is kifizették egy-egy ritka színváltozatért. Muszáj megelítenem például az új-zélandi Rhapidophora tetrasperma esetét, ami 2021-ben több mint 10 millió fortintért kelt el egy aukció során az egyik online piactéren. Most nagyjából 20-25.000 forintért kaphatunk egyet.
Hogyan készülnek az új növények?
A laborok, mint üzleti vállalkozások, követik és formálják a trendeket. A manapság népszerű növényeket lassan tekinthetjük designer fajtáknak, hiszen még furcsább, még színesebb, még különlegesebb példányokról van szó, ezeket a tulajdonságokat tolják el az extremitásig.
A piacon megjelenésnek két típusa van. Az egyik, amikor már létező fajok, fajták protokollját sikerül eltalálni.
A mikroszaporítás ugyanis nem egy egzakt tudomány: minden faj, fajta saját protokollt kíván, melyet kísérletezéssel, tanulmányozással fejlesztenek ki.1 Ami működik a ‘White Princess’-nél még nem feltétlenül fog a ‘Pink Princess’-nél, hiába a Philodendron erubescens fajtái mindketten. Ráadásul költséges eljárás, szakképzett munkaerőt és megfelelő felszerelést kíván.
Éppen ezért egy új faj vagy fajta termelésbe vonása egy idő- és költségigényes folyamat.2
Létező fajta termelésbe vonására jó példa az Anthurium ‘Delta force’ hibrid, ami az Anthurium clarinervium és az Anthurium pedatoradiatum keresztezéséből hozta létre Steve és Marie Nock a 90-es években. Érdekessége, hogy bár ismert az eredete és a keresztezést számos alkalommal megismételték3, nem sikerült még egyszer reprodukálni a ‘Delta force’-ra jellemző, karakterisztikus leveleket.
Mivel csak ez az egy fajtára jellemző példány létezett, az összes további ‘Delta force’ ennek a növénynek a szaporításával jött létre. Évekig próbálták in vitro kulturába vonni, mígnem feltételezhetően több helyen is sikerült, és most csillagászati összegekért ugyan, de vásárolhatunk saját ‘Delta force’-t.4 Azt viszont látni kell, hogy amíg nem sikerült ezt a növényt mikroszaporítani, addig alig pár ember tudott hozzáférni, anyagi vagy beszerzési okok miatt. A covid ideje alatt nagyjából 3 millió forintba került egy tő, két évvel ez előtt 150.000 Ft volt, manapaság 60.000 Ft körül kapható a hazai virágboltokban.
A másik, sokkal általánosabb újdonsággenerátor a nemesítés. Ezt a technikát a mezőgazdaság feltalálása előtt óta használja az ember, csak a módszerek lettek azóta kifinomultabbak. A klasszikusabb nemesítési eljárások például a hibridizáció és a szelekció, míg az újabb technológiák a precízebb genetikai manipulációt is lehetővé teszik.
Amikor létrejön egy új fajta, legjobb esetben is csak pár növényről beszélhetünk, de előfordulhat, hogy csak egy darabból indulhatunk ki - mint ahogy azt a ‘Delta force’ esetében is láthattuk.5
A mikroszaporítás így egy kézenfekvő választássá válik: kevés szaporítóanyagból tudunk nagy mennyiségű szaporulatot létrehozni. A nagy mennyiség alatt itt tényleg nagyot képzeljünk el: 4-5 táptalaj csere után akár 10.000-res nagyságrendről is beszélhetünk, míg hagyományos módszerekkel, ugyanannyi idő alatt ez a szám jó, ha eléri a pár tucatot. Ráadásul a hagyományos módszerekkel végzett növényszaporítást befolyásolják a környezeti tényezők, az évszakok, így akár évekbe is telhet, mire elegendő mennyiségű növényt hozunk létre, hogy az új fajtát piacra dobjuk.
Az új fajta létrehozása óta ezen a ponton akár két-három év is eltelhetett már. Eddig csak foglalták a növények a helyet, és további befektetett munkát is igényeltek. Ráadásul 10.000 darab növény nem annyira sok, mint amennyinek hangzik, hiszen egy nagykereskedés akár heti szinten értékesíteni tud több ezer darabot.
A szobanövény-ipari komplexum
A fő termesztők Hollandia (33%), Japán (24%), Olaszország (11%), az Egyesült Államok (12%) és Thaiföld (10%), ugyanakkor a globális exportot is Hollandia uralja 59%-kal. A mikroszaporított növények piacát 382 millió dollárra becsülték 2020-ban, míg 2030-ra ez a szám a 895 millió dollárt is elérheti.
Klasszikus minta szerint az elsősorban holland laborok és termesztők által előállított dísznövényeket felvásárolják a nagykereskedelmek, majd Európa-szerte értékesítik őket a viszonteladók. Hollandiából teherautókon, kamionokon utaznak tovább, majd megérkeznek egy Budapest belvárosában található virágüzletbe, ahonnan megvásárolhatjuk és hazavihetjük az interneten már unásig csodált szép és izgalmas új fajtát.
Ekkor már akár 3-4 vagy több év is eltelik a fajta létrehozása óta, további laborok kezdenek a szaporításba, ezzel együtt újabb tíz- vagy százezres mennyiségek kerülnek a piacra, a kereslet-kínálat szabályai szerint csökken a növény értéke, míg az utolsó OBI-ban is kapható nem lesz a kerti részlegen.
Ezzel szemben van egy másik (mondhatni express) útvonal, amin szembejöhetnek velünk a ritkaságok. Az utóbbi időben jellemzően délkelet-ázsiai (főleg thaiföldi) laborok elkezdték a még az akklimatizáció előtt álló mikroszaporított növények kereskedelmét. A webshopok és internetes viszonteladók közvetlenül a laboroktól vásárolják a növényeket, melyek ilyen állapotban még könnyen és olcsón szállíthatóak.
A célországokban emelt áron árusítják, hiszen ott ezek a növények még nem jelentek meg, és előreláthatóan egy ideig nem is fognak, vagy nem akkora mennyiségben. Viszont ez kockázattal is jár: egy ismeretlen növénynek talán soha nem indul be a marketingje és nem lesz akkora érdeklődés iránta. Ezért jellemzően kisebb tételekkel kereskednek, amit viszont nagyobb árréssel kompenzálnak. Ez a tapasztalt, ritkaság-vadász növénygyűjtők terepe, akik meg tudják előzni a nagyker-kisker láncot és a piacot akár egy-két évvel is.
Annak ellenére, hogy a mikroszaporítás már jóideje jelen van, egy eléggé hétköznapi dolog a növénytermesztésben, újnak hathatnak a “TC” növények, hiszen sokan most ezzel vannak reklámozva, mondhatni az egyik legfőbb tulajdonságukként van bemutatva. Ez abban az esetben indokolt, ha még nem lett a növény akklimatizálva, hiszen ez az egyik legkockázatosabb része a mikroszaporítás folyamatának, ám általában semmi jelentősége nincs: a mikroszaporított növények nem rosszabbak vagy jobbak a hagyományosabb módszerekkel előállított társaiknál.6
A mikroszaporított növényeket jellemzően azok szokták hangosan elítélni, akik korábban már megvásárolták az éppen aktuális növényritkaságot, és attól tartanak, hogy a mikroszaporított növények megjelenésével leromlik a növények ára. De mint láthatjuk, ez egy elkerülhetetlen része a “ritka” növények életciklusának.
Továbbiakban
Ebben a hírlevélben igyekeztem némi betekintést adni a szobanövény-kereskedelembe, a trendek és az árak alakulásába, és rávilágítani arra, hogy még az is “TC”, ami nem annak tűnik.
A következő bejegyzésben körbejárom a különböző növényszaporítási módokat, kitérve arra, hogy ezek milyen formában jelennek meg a mikroszaporítás során.
Ha bármilyen kérdésetek merül fel - mind a mai, mind egyéb témával kapcsolatban - bátran kommenteljetek! És még egyszer köszi, hogy olvastok, feliratkoztok!
Ezeket időről-időre felül is kell vizsgálni, hiszen előfordulhat, hogy egy új vagy korábban nem tesztelt technológiai eljárás kedvezőbb eredményeket hoz.
Napjainkig nagyjából 160 nemzetség került már in vitro termesztésbe, ezek körül a legjelentősebbek a a begónia (Begonia), fikusz (Ficus), flamingóvirág (Anthurium), krizantém (Chrysanthemum), rózsa (Rosa), afrikaiibolya (Saintpaulia) és vitorlavirág (Spathiphyllum).
Ennek a két növény keresztezéséből származó hibrideket Anthurium x macrolobium-nak hívják.
Kifejezetten a ‘Delta force’-szal kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés, hogy ténylegesen azt kapjuk-e, amit szeretnénk. A fiatal, in vitro vagy éppen akklimatizált növényeknél különösen nehéz megállapítani, hogy rendelkezik-e a fajtára jellemző tulajdonságokkal. Éppen ezért mindig a fajta jellemzőinek ismeretében és megbízható forrásból vásároljunk mikroszaporított növényeket.
Ekkor még hónapok vagy évek telhetnek el, mire biztosan megállapítható, hogy újdonságról van szó, hiszen meg kell várni, hogy a növény teljesen kifejlődjön és hozza a fajtára jellemző jegyeket.
Készültek tanulmányok, amik kedvezőbb fejlődést és hozamokat mértek mikroszaporított növények esetén.
Hiánypótló, köszi!